Andrási

Andrási a Rozsnyói-medence északkeleti peremén, a Rozsnyói-hegységhez (Szulova) tartozó Éleshegy (Ostrý vrch, 882 m) délkeleti és a Capkov vrch (800 m) déli lábánál fekszik, a Pacsai- v. Tatár-patak (Krásnohorský v. Pačiansky potok) völgyében, 421 méteres tengerszint feletti magasságban, Rozsnyótól 9 km-re északkeletre. Határa messze elnyúlik észak felé, egészen a Gömör-Szepesi érchegység főgerincéig (Žobrácka poľana, 1219 m), határának több, mint négyötödét erdő borítja (2010-ben 2149 hektárt). Területe 395-1255 méteres magassában fekszik, legmagasabb pontja a Rozsnyói-völgy fölé magasodó Ramzová (1255 m). Andrási, Krasznahorkaváralja és Rozsnyó hármashatáránál magasodik az Éles-hegy, Andrási, Krasznahorkaváralja és Dernő határánál pedig a Csipke-hegy (Čipkov vrch, 966 m). Andrási, Dénes és Dernő hármashatáránál találjuk a Kis-Pipityke (Malá Pipítka, Távor-hegy) hegyet (1087 m), melyet észak felé a Starý vrch (1064 m), majd az Úhornái-hágótól északra a Panský vrch (1058 m) és a Biele skaly (1252 m) csúcsa követ. Andrási a közúti közlekedés szempontjából zsákfalunak számít, csak a Krasznahorkaváraljáról ide vezető 3014-es számú bekötőúton (3,5 km) közelíthető meg. Határán keresztülhalad a Krasznahorkát az Úhornái-hágón (999 m) keresztül Szomolnokkal összekötő 549-es út. Délről Krasznahorkaváralja, délkeletről Dernő, keletről Dénes (Úhorná), északkeletről Szomolnok, északról Svedlér községekkel, nyugatról pedig Rozsnyó várossal határos. Északi és északkeleti határa megegyezik a történelmi Gömör és Szepes vármegyék határával.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Rozsnyói járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott, majd a csehszlovák közigazgatásban végig a (változó területű) Rozsnyói járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Rozsnyói járás). Területe (25,58 km²) az elmúlt évszázadban nem változott, megegyezik az 1910-essel.

Népesség

Andrási a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik, a községnek 2011-ben 635 lakosa volt, melynek 93,7 %-a szlovák, 3,6 %-a roma és 1,6 %-a (10 fő) magyar nemzetiségűnek vallotta magát. Az eredetileg ruszin lakosságú falu lakossága a 18. század végére szlovákká vált, 1910-ben népességének kilenctizede szlovák (90,3 %), 6,3 százaléka pedig magyar anyanyelvű volt. Népessége 1850-1880 között csaknem egynegyedével csökkent (729 főről 560 főre), az 1921-1938 közötti időszakban viszont már 19,5 %-os növekedés (616 főről 736 főre) figyelhető meg. 1970-ben a községnek még 810 lakosa volt, ettől kezdve azonban az elvándorlás és az elöregedés révén népessége folyamatosan csökkent, 2017-re 585 főre esett vissza. Különösen gyors volt a fogyás 1970-1980, valamint 1980-1991 között (734 főről 676-ra), az 1991-2011 közötti időszakban lelassuló folyamat 2011-2017 között ismét felgyorsult (7,8 %-os csökkenés hat év alatt). 1921-ben még csaknem a teljes lakosság (615 fő a 616-ból) római katolikus vallású volt, 2011-ben a római katolikusok aránya 61,4 %, a felekezeten kívülieké 20,9 % volt. A községnek külterületi lakott helye nincs, népsűrűsége (24,8 fő/km²) az alacsony járási átlagnak (54 fő/km²) a felét sem éri el.

Történelem

A falut erdős vidéken, a Pacsai-patak mellett alapították a 14. század első felében a Szepességből érkezett ruszin pásztorok. A patakot 1291-ben említik először írott források (Patchapataka), neve szláv személynévből eredeztethető. A falut 1338-ban említik elsőként, mint Krasznahorka várának birtokát. Az erdős határú településen az egyetlen megélhetési forrás évszázadokon keresztül a pásztorkodás, a juhászat és a kecsketenyésztés volt. A falu legelői északon, a Pozsálló v. Ökörhegy keleti oldalán voltak (ezt az 1100-1200 méteres magasságban fekvő területet a községhatár legészakabbi részén 1663-ban Ökörmező néven említik). 1564-ben Pacsafalu („Pacziafalu”) néven említik, ez később Pacsára rövidült. Az 1570-es összeírás megemlíti, hogy a törökök kétszer elpusztították, de fekvése miatt a földműves falvaknál kevesebb kárt szenvedett, 1598-ban is 33 háza volt. A tizedjegyzékekben mint vlach juhászfalu szerepelt, lakói a kovácsvágási soltészon keresztül adóztak. A 17. század második felétől az Andrássy-uradalom része volt. A 18. század első felében nagyszámú szlovák telepedett le itt, a század végére lakossága kicserélődik. Pacsa a krasznahorkaváraljai egyházközséghez tartozott, 1766-ben régi építésű fatemplomát jegyezték fel a forrásokban. A 18. század közepén a Serényi család és az egri káptalan is birtokos volt a községben, 1820-ban pedig a Gotthard család is. Határában a 18. század végén vasércbányászat folyt, a Rézbánya (Medená Baňa) hatáírnév azonban már 1675-ből adatolható. 1810-ben említik először iskoláját. 1828-ban 97 háza és 730 lakosa volt. 1851-ben 729 lakosa volt, akik közül 679 volt római katolikus és 50 evangélikus vallású. 1871-ben a falu nagy részét árvíz döntötte romba, a lakosság száma 1880-ra 560-ra esett vissza. 1902-ben hivatalos nevét az Andrássy-család után Andrásira változtatták. 1903-ban állami iskola létesült az Andrássy Dénes gróf által adományozott épületben. A falut gyakran sújtotta tűzvész; 1906-ban és 1913-ban is több háza leégett. 1920-ban Csehszlovákiához csatolták. 1938-ban 148 háza és 736 lakosa volt. 1938. novemberétől 1945. januárjáig újra magyar fennhatóság alá került, ekkoriban határközséggé vált, keleti, északkeleti és északi határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. Lakosai közül tízen vettek részt a Szlovák Nemzeti Felkelésben. A község 1945. január 22-én szabadult fel és újra csehszlovák fennhatóság alá került. A község új iskolája 1965-ben, kultúrháza 1971-73 között épült. 1985-ben alapiskoláját megszüntették, épületét ettől kezdve az (1948-tól működő) óvoda használta. 1998-ban fogadták el a község címerét és zászlaját a falu 18. századból fennmaradt pecsétje alapján.

Mai jelentősége

Az elöregedő lakosságú faluban sem alapiskola, sem óvoda nem található. Legfontosabb gazdasági tevékenysége az erdőgazdálkodás. Határán több jelzett turistaút vezet keresztül. A Szentháromságnak szentelt római katolikus temploma a 19. század első felében épült. A népi építészet fennmaradt emléke a 20. számú lakóház a 19. század végéről.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

PACSA. Tót falu Gömör Vármegyében, földes Ura Gróf Andrási Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Kraszna Horka Várallyához nem meszsze, mellynek filiája, határjának nagyobb része hegyes, és a’ záporok járják, legelője elég, fája tüzre van, piatzozása Rozsnyón, harmadik Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Pacsa, tót falu, Gömör vmegyében, Krasznahorkához egy órányira: 679 kath., 50 evang. lak. Határa hegyes levén, szántófölde kevés, s azt is vizmosások rongálják; ellenben legelője a Wolowecz hegyén bőséges, s azért sok juhot tart. F. u. gr. Andrásy. Ut. p. Rosnyó

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Andrási, tót kisközség, 627 róm. kath. lakossal. Házainak száma 104. Hajdan Krasznahorka vár tartozéka s mint ilyen 1341-ben Patchapataka néven említtetik. E név később Pacsa alakká rövidült és használatban volt egész a legújabb korig, a mikor nagynevű urai iránti tiszteletből Andrásira változott. A XVIII. század közepén a gróf Serényi család és az egri káptalan is birtokos a községben, 1820-ban pedig a Gotthard család is. Vasérczbányája már a XVIII. század elején ismeretes volt. A község nagy részét 1871-ben árvíz döntötte romba. A községben levő kath. templom építési ideje ismeretlen. Postája és távírója Krasznahorkaváralján van, vasúti állomása pedig Rozsnyó.

Helységnévtár

Pácsa, rk. 544 Kraszna-Horka-Váralja, ág. 10 - , izr. 6 - .

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Andrási. Neve Zsigmond királynak egy adománylevelében szerepel először. A község területe 4445 kat. hold. lélekszáma a visszacsatoláskor 736.