Béd

Béd a Közép-Nyitramente kistájon, a Tríbecs-hegycsoport északnyugati lábánál, 180 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Nyitrától 17 km-re északra. Határa keleten a Piliske-hegyig, nyugaton pedig a Nyitra régi, ma már teljesen eltűnt medréig húzódik, itt találjuk legalacsonyabb részét (145 m), legmagasabb pontja pedig a keletről a falu fölé magasodó Tarisztya-hegy (Tarište, 462 m). Területének mintegy felét erdő borítja, külterületi lakott helye nincs. Délről Menyhe (Menyhe és Szalakusz katasztere), nyugatról Alsóelefánt és Felsőelefánt, keletről (rövid szakaszon) Gímes, délkeletről pedig Zsére községekkel határos. Közlekedési szempontból zsákfalunak számít, közúton csak a Nyitra bal partján haladó, Nyitrát Simonnyal összekötő 593-as útról leágazó 1 km-es bekötőúton közelíthető meg.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Nyitrai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Nyitrai járáshoz. 1939-45 között a Szlovák Állam része volt (Nyitra megye, Nyitrai járás). 1960-2002 között Menyhebédszalakusz (Podhorany) községhez tartozott. Területe (4,11 km²) az elmúlt évszázad során nem változott.

Népesség

Béd a zoboraljai magyar nyelvsziget része, néprajzilag a hegymegi (a Zoboron túl eső) falvak egyike. A 20. század első felében lakosságát csaknem kizárólag magyarok alkották (1910-ben 99,7 %, 1930-ban 92,4 %). A század második felében elsősorban az asszimiláció révén a falu nemzetiségi arculata alapvetően megváltozott. 2011-ben a lakosság 91 %-a szlovák nemzetiségűnek vallotta magát, alig 15 fő (4,7 %) vállalta magyar nemzetiségét, ennek mintegy háromszorosa magyar anyanyelvét (49 fő, 15,2 %). A lakosság túlnyomó többsége (90,4 %) római katolikus vallású.

Történelem

Első írásos említése 1295-ből származik, ekkor „Beed” néven szerepelt. Neve valószínűleg személynévi eredetű. A kora középkorban a nyitrai váruradalom része volt, majd 1379-től a nyitrai püspökség, valamint az Elefánti és Dezső családok birtoka. A 16. században a Forgách, később a Bartakovich család volt fő birtokosa. 1664-ben a török adószedők 28 fejadófizetőt és 23 háztartást írtak itt össze. 1715-ben 13 háztartása és szőlőskertje volt. 1751-ben 30 család élt itt. 1828-ban 45 háza és 316 lakosa volt. Lakói gyümölcstermesztéssel és fakitermeléssel, valamint fuvarozással foglalkoztak. 1910-ben építették iskoláját. 1920-ig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. Az 1880-1930 közötti fél évszázadban népessége 70 %-kal gyarapodott (277 főről 471-re). 1939-45 között a fasiszta szlovák bábállam része volt. Mezőgazdasági szövetkezete 1956-ban alakult, a kultúrház 1958-ban épült. 1960-ban Menyhével és Szalakusszal egyesítették Menyhebédszalakusz (Podhorany) néven. Négyosztályos kisiskoláját 1975-ben, óvodáját a az 1990-es években szüntették meg. 2002. december 13-án népszavazás eredményeként újra önálló községgé alakult.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű aprófaluban sem alapiskola, sem óvoda nem található. Szűz Máriának szentelt római katolikus kápolnája 1903-ban épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

BÉD. Beadice. Tót falu Nyitra Vármegyében, birtokosai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Szalakusznak szomszédságában, mellynek filiája. Határja közép termékenységű, réttyei jók, meglehetős vagyonnyaihoz képest második Osztálybéli

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Béd, magyar falu, Nyitra vgyében, Szalakuz filial., 304 kath., 10 zsidó lak. – Van termékeny földe, jó réte, erdeje. F. u. Bartakovics. Ut. p. Nyitra.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Béd község a Zobor-hegytől északra fekszik. Tiszta magyar lakosainak száma 275, vallásuk r. kath. Postája Szalakusz, távirója N.-Appony, vasúti állomása Szomorfalu. Földesura a Bartakovich család volt.

Helységnévtár

Béd (Bradica), rk. 266 Szalakusz, izr. 11 -.