Egeg

A község az Ipolymenti-hátság dombvidékének keleti részén, a Selmec-patak mentén, a Nádas-patak torkolatánál fekszik, a 66-os főút (Zólyom-Ipolyság szakasz) mentén, Ipolyságtól 13 km-re északnyugatra, Korponától 30 km-re délnyugatra. Határa dombos, túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt terület, melynek egynegyedét erdő borítja. Délnyugatról Szántó és (rövid szakaszon) Dalmad, délről Felsőszemeréd és (rövid szakaszon) Kistompa, keletről Szalatnya, északról pedig Hontmarót és Gyűgy határolja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1949 között a Korponai járáshoz, 1949-1960 között pedig ismét az Ipolysági járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Ipolysági járás), ebben az időszakban határközséggé vált, északi határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. Mai területe (14,40 km²) 1949 után alakult ki, amikor a korábban Felsőszemerédhez tartozó Királyfiát és Királyfiapusztát Egeghez csatolták (1957-ben), ugyanakkor Gesztence egy részét Egegtől Gyűgyhöz csatolták át (1972-ben). Összességében 1938-hoz képest 16,8 %-al (2,07 km²) gyarapodott területe.

Népesség

Egeg a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. 1910-ben 597, 1921-ben 582, 1938-ban pedig 640, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a szlovákok aránya 1921-ben 10,5 %, 1930-ban 20,2 % volt. Magyar többségét 1945 után megőrizte (1961 - 59,4 %), de 1991-re már szlovák relatív többségűvé vált. 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 48,9 %-ról 41,2 %-ra csökkent, a lakosság többsége (55,4 %) már szlovák nemzetiségű. A romák aránya 11,1 %. A túlnyomó többség (91,4 %) római katolikus vallású.

Történelem

Írott forrásban 1245-ben említik először. A település már a középkorban fontos utak találkozásánál feküdt, így vámja és városi rangja is volt. A vám a 14. század végéig a sági konvent birtokában volt. 1275-ben IV. László király a pusztuló falut rendeletével az adófizetés és katonai beszállásolás terhe alól fölmentette. A század végén telepítések révén a község újra benépesül. A 14. század első évtizedeiben ismét virágzó községi élet színtere: a község plébánosát a pápai tizedszedők 1332–1337. évről szóló jegyzéke jelentős tizedadóval tünteti fel. 1465-ben vásárszabadalmat kap Mátyás királytól, ám a török megjelenése egyszeriben véget vet virágzásának: Egeg másfél évszázadig nyögte a török uralmat. Az 1552-es palásti csata előtt itt vert tábort a Teuffel generális vezette császári és királyi sereg. A falu neve Tinódi Lantos Sebestyén Ördög Mátyás veszedelméről szóló históriájában is olvasható. A török kiűzése után I. Lipót jóvoltából a jezsuita rend birtokába kerül, Mária Terézia 1776-ban azonban a besztercebányai püspökség javadalmai közé sorolja. 1938-től 1945-ig Bars és Hont vármegye részeként ismét magyar fennhatóság alá, az új szlovák-magyar határ mellé került. A II. világháború után sok magyar családot kitelepítettek, helyükbe szlovákok költöztek be. Királyfia a Királyfiai család ősi birtoka volt, de a hódoltság időszakában elpusztult. A lakatlan települést a 18. században a Földváry család telepítette be újra, akik nagy kastélyt építettek ide. A kastély később a Coburg, a Zmeskall, majd a Migazzi család tulajdona lett, végül 1944-ig a Horn családé volt.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű községben szlovák óvoda működik. Szent Péternek és Pálnak szentelt római katolikus temploma eredetileg gótikus stílusban épült 1260-ban, mai barokk alakját 1744-ben nyerte el. A Királyián található, klasszicista stílusú Földváry-Oberndorf kastély 1763-ban épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

EGEK. vagy Egeg. Hokojetz, Hohoncze. Tót falu Hont Vármegyében, földes Ura a’ Besztertze Bányai Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Hont Pereszlénytöl egy, és 3/4. mértföldnyire, ’s az Esztergomi Fő Megyéhez tartozik, határja bő termékenységű, ’s minden javai lévén, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Egegh, (Hokovicz), Honth vm. magyar falu, ut. p. Ipoly-Sághoz 1 1/2 mfd. 381 kath., 5 evang. lak. Kath. paroch. templom. Van jó rétje, földje, szőlőhegye, tölgyes erdeje, és egy savanyuvizforrása. F. u. a beszterczei káptalan.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Tovább éjszakra Egeg fekszik. A falu alatt, az országúttól balra a Királyfia nevű úri gazdaság épűletei és kastélya tűnnek elénk.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Egeg, magyar kisközség, 121 házzal és 465 róm. kath. vallású lakossal; vasúti és táviró-állomása Egegszalatnyán, postája Gyügyön van. A község körjegyzőségi székhely. Egeg falu okleveles nyomára már a XIII. században akadunk, a mikor a sági konvent birtokaként szerepelt. Az időközi hosszas háborúk a községet népességében és vagyonában annyira megfogyasztották, hogy IV. László király, 1275-ben kelt rendeletével, az adófizetés és katona-beszállásolás terhe alól fölmentette. A községbe ekkortájt új lakosokat is telepítettek, a mit az is bizonyít, hogy 1279-ben a sági konvent és vendégjobbágyai az esztergomi káptalan előtt szerződést kötöttek arra nézve, hogy a polgári ügyeket a lakosok szabadon választott bírája, a villicus, a bűnvádi pereket pedig a sági prépost intézze el. A forum de Eghuegh okleveles említését találjuk 1293-ban is. Az új telepítés után a község hamarosan föllendült, úgy, hogy a pápai tizedszedők 1332-37. évi jegyzékében a falu plébánosa már nagyobb összeggel szerepel. I. Mátyás király 1465-ben vásárszabadalmat adott Egegen a sági prépostnak. A török hódoltság korában Egeg is az ellenség hatalmába került és 1685-ig viselte az idegen jármot. I. Lipót király azután a visszaszerzett birtokot a jezsuitáknak adta, a kiket közel egy évszázadig uralt a falu. 1776-ban Mária Terézia királynő az akkor alapított beszterczebányai püspökséget gazdagította e birtokkal, melyet az mindvégig megtartott. A XVIII. században a Semberyeknek is volt itt részük. Egeg községhez tartoznak a Korbász és Nagypallag-puszták.

Magyar Katolikus Lexikon

Egeg, v. Hont vm. (Hokovce, Szl.): plébánia a v. esztergomi egyhm. báti esp. ker-ében. - 1245: Egueg, a →sági Boldogságos Szűz Mária prépostság birtoka. 1260: épült Szt Péter és Pál tp-át a 15. sz-ban gótikus, 1734: barokk stílusban átépítették. 1743: leégett, mai tornya 1854: épült. Kegyura 1880: a besztercebányai kápt. Anyanyelve 1840: m., szl.; 1910: m.; 1940: m. Filiái 1917: Gyügy, Királyfia, Mere, Szalatnya. - Plébánosai: 1332: Péter, 1630: Újváry András, 1670: Sághy Albert, 1689: Petronek János, 1725: Gálik Mihály, 1728: Valkó János, 1733: Gálik István, 1754: Huszár István, Bacsák Antal, 1758: Frievaldszky János, 1780: Hirth Mátyás, 1782: Pravoziczky Károly, 1803: Csizmazia János, 1828: Mechler József, 1851: necpáli Just Lajos, 1861: Ordódy Ágoston, 1877: Pergyoch János, Sütteő István,1893: Pohl János, 1911: Bányász András, 1926: Csányi Márton, 1927: Udvardy Ferenc, 1940: Danis Lajos, Balázsy Dezső,1962: Csányi Márton, 1965: Bruckner László. - Balázsy Dezső (1895-?) 1949: több hónapig vizsgálati fogságban volt a Bokor-ügyben - Lakói 1840: 377 r.k., 5 ev., össz. 382; 1910: 569 r.k., 1 g.k., 17 ev., 1 ref., 9 izr., össz. 597; 1940: 651 r.k., 1 g.k., 7 ev., 11 ref., 7 izr., össz. 677, 1970: össz. 727, 52,3%-a m.; 1991: össz. 612, m. 299 (48,86%); 2001: össz. 595, m. 277 (46,55%). ** Némethy 1894:77. - Gerecze II:380. - Schem. Strig. 1917:44. - Hetény I:27.i - Danis Ferenc: Egeg. Komárom, é.n. (1996?)

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Egeg. Első ismert birtokosa a sági konvent. A XIII. század elején már fennáll. Egy ugyancsak e századból kelt okmány arról tanúskodik, hogy a községet a háborúk annyira megviselték, népessége és javai annyira megfogyatkoztak, hogy IV. László 1275-ben az adófizetés és a katonai beszállásolás kötelezettsége alól mentesítette. A század végén telepítések révén a község újra benépesül. Ekkor Forum de Aghuegh néven szerepel az esztergomi káptalan okleveleiben. A XIV. század első évtizedeiben ismét virágzó községi élet színtere, aminek az a tény is kétségtelen bizonyítéka, hogy a község plébánosát a pápai tizedszedők 1332—1337. évről szóló jegyzéke jelentős tizedadóval tünteti fel. A község, illetve a sági prépostság 1465-ben vásárszabadalmat kap Mátyás királytól. A török megjelenése egyszeriben véget vet a község virágzásának: Egeg másfél évszázadig nyögte a török uralmat. A török kitakarodása után I. Lipót jóvoltából a jezsuita-rend birtokába kerül, Mária Terézia 1776-ban azonban a besztercebányai püspökség javadalmai közé sorolja, miután a jezsuitákat megfosztotta a község birtoklásától. A községhez tartozik Hugómajor és Nagypallagpuszta. A község területe 2143 kat. hold s lélekszáma a visszacsatoláskor 640, túlnyomóan r. k. (23.oldal) Egeg magyar eredetű. Az 1852-es népösszeírás alkalmával egyetlen egy szlovák nemzetiségűt sem találtak a községben. 1921-ben, a kisebbségi élet kezdetén már 84%-ra, 1930-ban pedig 79%-ra csökken a magyarság arányszáma, de ennek valótlansága az 1938-as népszámlálás 90%-os arányszámával igazolódlik be. (81.oldal)

Bars és Hont K.E.E. vármegyék évkönyve 1943

Egeg plébániája már a 14. században létezett. Anyakönyvei 1732-től vannak. Templomának védőszetje Szent Mihály. Van egy egy kápolnája is, melynek védőszentje Szent Orbán. A hívek anyanyelve magyar. Plébánosa: Balázsy Dezső. Idetartozik Szalatnya (Xepomuki Szent János tiszteletére épült templommal és kat. iskolával).